A szarvasokká vált fiúk (Román népballada Bartók Béla gyűjtéséből, fordította Erdélyi József) | The Boys Who Became Deer (Romanian folk ballad from the collection of Béla Bartók, translated by József Erdélyi)
Az illusztrációkat készítette a Stable Diffusion mesterséges intelligenciája és én. | Illustrations were created by Stable Diffusion’s artificial intelligence, and me.
Vala egy vén bátyó annak vala éppen kilenc fiusarja szép derék legények. Nem nevelte őket semmi mesterségre, szántásra vetésre, ménesterelésre, gulyaterelésre, hanem csak vadászni vad hegyeket mászni. Kilenc szép legények mind a vadont járták s mindaddig vadásztak, hogy előtaláltak csuda fiuszarvast. Addig addig űzték útjokat téveszték s változott belőlük kilenc hegyi szarvas, Nem várhatta őket az ő édesatyjuk felvette puskáját s megtalálta őket. Haj, mit is talált ő? Csuda szarvasnyájat, kilenc hegyi szarvast. Űzni kezdte őket, hideg kút fejénél féltérdre is állott, hogy közéjük lőne. Szóval így kiáltott szarvasok vezére: Édes jó atyácskánk, ne lövöldözz bennünk. Felveszünk mi téged a mi szarvainkra, hordozunk mi téged hegyhátról hegyhátra, oromról oromra, szikláról sziklára, magasztalunk téged egy magas kőszálra úrnak minden földön. Felelt szóról szóra az ő édesatyjuk: Atyátok szerette édes fiacskáim, gyertek haza, rátok vár édesanyátok. Vár titeket vággyal, meggyujtott gyertyával, teritett asztallal, kitöltött pohárral; sírdogál a házban, kelyhét tölti borral, házát tölti búval. Felelt szóról szóra szarvasok vezére: Édes jó atyácskánk, eredj haza szépen anyánk küszöbére, mert mi nem megyünk már, Ágas-bogas szarvunk nem fér be az ajtón, csak a hegytetőkön, a mi testünk nem tür fonott-szövött inget, csak leveles ágat, a mi lábunk nem lép tűzhely hamujába, csak leveles ágra, a mi ajkunk többé nem iszik pohárból, csak iszik forrásból.
